A fa mint tûzelôanyag:

Az erdészetben a megtermesztett faanyag vágáslap alatti és vágáslap feletti részét különböztetik meg.

A vágáslap alatti rész a tuskó és gyökérzet, amely a klasszikus erdőgazdálkodás során vagy a sarjaztatásban hasznosul,

vagy évek során lebomlik,de mennyiségével nem számolnak, hiszen kiszedése igen energiaigényes,

és előkészítése az energiatermeléshez szakmai,technológiai szempontból komplikált feladat, valamint igen költséges tevékenység.

Egy esetben számolhatunk a tuskók felhasználásával, ha a korábbi állomány végvágása utáni felújítás teljes talajelőkészítéssel,

vagy teljes talajelőkészítéssel és fafajcserével történik. Ekkor ugyanis a tuskókiemeléssel jelentős mennyiségű faanyaghoz

juthatunk, melynek költségei az erdőfelújítást terhelik.A föld feletti farész a teljesfa, melyből jelenleg

• ipari felhasználásra szánt választékokat és

• tűzifát

termelnek, miközben a vékony gally, a kéreg, valamint a felkészítés során keletkező eselékeket apadékként számolják el.

Az eddigiekből következik, hogy az erdőgazdálkodásban és a fafeldolgozásban tulajdonképpen hulladékok nincsenek,

csak olyan farészek, melyek az adott időszakban gazdaságosan nem gyűjthetők össze, illetve nincs gazdaságos felhasználási

lehetőségük.

A fatermés a különböző termőhelyi osztályokban eltérő:

• a jó termőképességű erdők átlagosan 370 m3/ha,

• a közepes termőképességűek 235 m3/ha,

• a gyenge termőképességűek 120 m3/ha élőfakészlettel vehetők
számításba.A magyar állományszerkezetet figyelembe véve az erdők
éves hozama átlagosan 5 m3/ha/év értékre tehető.

A fabázisú energiahordozók a felhasználónál

• hagyományos tűzifa,
• darabolt és hasított kandallófa,
• faapríték,
• fabrikett és
• fapellet formájában jelenhetnek meg (1. ábra).